hétfő, december 18, 2017

Második szakasz



Tartalmában és üzenetében is változást tapasztalunk az adventi liturgiában. Véget ért az adventi szent idő első szakasza, amelynek központi üzenete az Úr Jézus második eljövetelére fókuszált.  Elkezdődött a második,  rövidebb szakasz, amely a karácsonyra való készülés intenzív ideje.
Természetesen  a mai napra kiválasztott szentírási szakaszok is ezt tükrözik.
Az Ó-szövetségi olvasmányban Jeremiás próféta jövendölése hangzott el: „jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak”….„Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.”
A próféta korában valószínű, hogy  konkrét uralkodóra gondoltak, amíg nem lett nyilvánvalóvá, hogy ez az eljövendő Messiásra vonatkozik.
Az evangéliumi rész még inkább azt tükrözi, hogy az advent második felébe léptünk. A szent Mátétól vett részlet, már az Úr Jézus születés-történetének a körülményeiről szól. Elhangzott, hogy„Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.”….  Az angyal ezt mondja Józsefnek a jegyeséről: „Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” A folytatás pedig: „Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.”
          Gyakorlatilag az advent utolsó hetét kezdjük el, és természetesen az úr Jézus kegyelméből folytatjuk a karácsonyra való felkészülésünket. Ahogyan József engedelmeskedett az angyal szavának, úgy akarunk mi is engedelmeskedni az Egyház lelki vezetésének. 
Azt tapasztaljuk, hogy sok minden el akar téríteni a lelki utunktól. Ilyen lehet az év végére feltornyosuló elintézni valók, a felfokozott készülődés az ünnepekre, a munkahelyi elvárások, protokoll elvárások, családi-, vagy rokoni kötelezettségek.  Azt is tapasztaljuk, hogy hatni akarnak ránk a kommunikációs eszközök-, a reklámok világa, amelyek minden rákészülést mellőzve, azt állítják, hogy a lényeget kínálják megvásárlásra. Mindezeknek a tömkelegében nehéz egyensúlyt tartanunk. Íme ezért van szűkségünk az Egyház évszázados  tapasztalatára és lelki irányítására. Erre támaszkodva tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megőrizzük advent egyre fokozódó várakozó hangulatát és lelkileg is felkészülve érkezzünk meg karácsony öröméhez.

vasárnap, december 17, 2017

Az öröm vasárnapja



A mai vasárnap alaphangulata és vezér motívuma az öröm. Az első olvasmányban többször is hallottuk ezt ilyen formában, hogy örömhír, örvendezve örvendek. Ennek az örömnek az oka a Messiás működéséről szóló meghirdetés akiről Izaiás próféta így ír: „Az Úr Lelke nyugszik rajtam. Azért kent föl az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.” Az evangéliumi részbe Keresztelő János szintén az örömhír hirdetője. Az evangélium beszámolója szerint „a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Keresztelő János tudatában  volt annak, hogy nem ő az örömhír forrása, nem ő ajándékozza saját erejéből azt a tartalmas örömet, amelyet a hozzá tóduló tömeg keres. Ő a „ pusztában kiáltó hangja..” Ő a Megváltó útjának előkészítője, aki már a nép között volt, de nem volt szemük arra, hogy felismerjék a megérkezését. „Köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Keresztelő János részéről ez egy olyan ténymegállapítás volt, ami ma is érvényes. Kérdés, hogy a Megváltó jelenlétét és működését mennyire ismerjük fel a mi világunkban, egyáltalán mennyire ismerjük és mennyire tartjuk úgy, hogy ez ránk is hatással van?
          Hogyha körülnézünk tágabb és szűkebb környezetünkben azt látjuk, hogy ugyan zajlik egy fajta készülődés Karácsony ünnepére, azonban ennek a tartalmát és üzenetét vizsgálva, valahogy az evangéliumban a Keresztelő Jánosnak szegezett kérdés tódul az ajkunkra: „Ki vagy te?” Ma a kérdést átalakítva arra kérdezünk rá és azon gondolkodunk, hogy vajon ugyanazon tartalmú karácsonyra készülünk a templom falain belül, a családunkban, a településünkön, a munkahelyen, az utcán, vagy éppen a reklámok világában? Ugyanis néha az a benyomásom, hogy valahol repedés-, vagy egyenesen szakadék jelenik meg és időnként, vagy helyenként egyre távolodik az ahogyan felfogjuk, magyarázzuk és megéljük a karácsonyra való készülést, magát az ünnepet. Keresztelő János olyan volt mint egy útjelző tábla, mint egy nyíl, amely a helyes irányba mutat. Nem saját magát hirdette, nem saját elképzelésiről beszélt, hogy milyennek képzeli a Megváltót, hanem közvetített, utat készített és rámutatott a Messiásra, aki már elkezdte működését a nép körében.
Advent harmadik vasárnapján az Egyházunk  arra hív, hogy vizsgáljuk meg mi miben leljük igazi örömünket. Meg kell néznünk, hogy helyes irányba haladunk-e, hogy milyen a mi előkészületünk a Karácsonyra. Keresztény emberként a feladatunk valahol hasonló ahhoz, amit Keresztelő János tett. Így hozzá hasonlóan nekünk is az Úr Jézusra kell mutatnunk, hozzá kell vezetnünk másokat. Nekünk Jézust kell keresnünk, Jézus útját kell előkészítenünk. Gondolkodjunk el és keressük meg, hogy van-e tennivalónk ezen a területen, és hogyha felismertük, rátaláltunk erre a küldetésre, ne habozzunk megtenni azt ami feladatként hárul ránk , akár az egyéni életünkben, akár közösségi dolgainkban.

szombat, december 16, 2017

Illés már eljött




Életünk kísérője, hogy kérdések fogalmazódnak meg bennünk, amelyekre válaszokat szeretnénk. Nagy segítség, hogyha ilyenkor megbízható és hiteles helyről tudunk tájékozódni.
          Szinte irigykedve tekintünk Jézus  szűkebb tanítványi körére, mert ők közvetlenül fordulhattak Jézushoz. A színeváltozás tapasztalata után a tanítványokat sokféle kérdés foglalkoztatta.  Egyik épp a mai evangéliumi részben hangzott el „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” A kérdés háttere, hogy az ószövetségi írástudók tanítása szerint a Messiás eljövetelét meg kellett előznie Illés próféta visszatérése. Szerintük a próféta látványos visszatérése majd mindent helyreállít.
Meglepő lehetett számukra Jézus válasza: azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”
A tanítványok egyértelmű választ kaptak arra, hogy Keresztelő Jánosban a Messiás előhírnökét kell látniuk, aki Illés próféta lelkületével munkálkodott. Ugyanaz a prófétai tűz lángolt benne. Ő kapta a kegyelmet, hogy rámutathatott Jézusra, mint messiásra, akiben minden Ószövetségi várakozás beteljesedett.
Mennyire szomorú tény, hogy sokan nem ismerték fel sem az előhírnököt, sem az általa meghirdetett Messiást. Hiányzott belőlük a lényeg látás, a hitnek a megvilágosító adománya, amelytől elzárkóztak. Így nem is mehetett végbe bennük semmiféle változás. Annyi mindent láttak és hallottak, de azok maradtak, akik voltak.
Ez számunkra is figyelmeztető. Az advent előhírnökként hirdeti az Úr Jézus jövetelét és benső változásra ösztönöz  bennünket.  Lehet, hogy több mindennel próbálkoztunk korábbi adventek idején, vagy már az idén is. Azonban azt sose mondhatjuk, hogy nekünk már nincs tenni valónk, mert ha így tennénk máris megálltunk, vagy visszafelé haladunk.
          Mit tehetünk?
Keressük- és ismerjük fel az adventi jeleket, amelyek változásra hívnak.
Használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket, amelyek segítségével konkrét változás érhető el az életünkben, hogy ott helye legyen Istennek, és mindannak, amivel meg akar ajándékozni bennünket az adventi időben, vagy épp Karácsony örömében.


szombat, december 09, 2017

Ferences félóra 195

Példaadó élet

Ingyenesség



Egy fontos közlés megfogalmazásával kezdődik a mai evangéliumi részlet „Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut.” Tanító körútján azt tapasztalta, hogy Isten országában „az  aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Jézus részéről ez nem tehetetlen siránkozás volt. Ugyanis Ő az elvárhatónál is  többet tett: tanított, gyógyított, vigasztalt, erőt öntött a megfáradtakba. „ Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.”
Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy tovább tágítsa a tanítványok látókörét – és egyben nyilvánvalóan a mienket is.
Két fontos mozzanatot határozott meg:        
- Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” 
Az első lépés az imádság, az Istenhez fordulás, mert Isten az aratás ura. Elsősorban és alapvetően Istenre tartozik az ő országában dolgozó munkásoknak a száma, és egyben a munka eredményessége is.
-        Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.„
A tanítványoknak azt a tevékenységet kellett folytatniuk, amelyet Jézus elkezdett: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!”
Jó tudnunk, hogy Isten igénybe veszi a mi tevékeny együttműködésünket. Arra hív, hogy munkatársai legyünk. Senki nem mondhatja, hogy nem tartozik rá az, hogy Isten és az ő ügye mennyire nyer teret a világban, a mi életünkben.  Az imádság olyan feladat, amelyet lehetőségei és körülményei függvényében mindenki tud teljesíteni. Azt sem mondhatjuk, hogy itt kizárólag csak a papok, szerzetesek feladatáról van szó. A magunk és környezetünk megszentelése kivétel nélkül, minden megkeresztelt ember feladata, tehát a mienk is.
Csupán még egy fontos szempont marad hátra, amit Jézus ránk hagyott ebben az evangéliumi szakaszban és nem árt hangsúlyoznunk, hogy minden amit Istenért teszünk, akár  a mai napon, annyira megtisztelő kitűntetés számunkra, hogy minden jutalmát már eleve önmagában hordja.
Ezért a fontos kikötés: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”   
Ingyenesen kaptuk a imádság eszközét és feladatát. Ingyen kaptuk a meghívást, hogy Isten országának a tagjai és munkatársai legyünk. Végül is Isten ingyenes szeretetéből élünk, így hát ingyenesen is adjuk tovább.


péntek, december 08, 2017

Szeplőtelen Fogantatás



Szeplőtelen fogantatás ünnepén az Egyház az angyal szavával köszönti a boldogságos Szűzanyát: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”.” Az első keresztények az angyali üdvözlet üzenetéből hamar megértették, hogy Ádám áteredő bűne nem vonatkozik Máriára, a Megváltó édesanyjára. E titoknak liturgikus ünneplését 1476-ban a ferences pápa, IV. Sixtus vezette be a római Egyházba. Duns Scotus ferences pap nagyon sokat tett ennek a tanításnak a megalapozásához. 1854. december 8-án IX. Pius pápa, jelentette ki. hittételül Négy évre rá következtek a Szeplőtelen lourdesi megjelenései Szent Bernadettnek.  A Szeplőtelen Szüzet több ország is védőszentjéül választotta, nekünk ferenceseknek különösen is  kedvelt ünnepe.
A mai nap egy újabb adventi nap. Igyekezzünk megtanulni a Szűzanyától, hogy miként keressük Istent, és hogyan mondhatjuk ki az igent az Ő akaratára mindennapi körülményeink között.
 Ennek az üzenetnek és feladatnak a tartalmát Boromeo szent Károly nagyon szépen fogalmazta meg: „Jézus a világba ugyan testi valóságában egyszer jött el,  de hozzánk – ha mi meg nem akadályozzuk – minden órában és minden percben szívesen eljön, hogy szellemi módon lakjék a lelkünkben kegyelmének bőségével.” Az adventi szent időben, ebben a kegyelmi lakás készítésben legyen segítőnk és közbenjárónk a szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűzanya.