Urunk Mennybemenetele

       

Urunk Mennybemenetelén, az ünnepi szentmise első olvasmányában az Apostolok Cselekedetének nyitó sorait olvastuk fel. Szinte meglepő, hogy szent Lukács evangélista milyen nyugodt hangnembe sorolja fel és foglalja össze az Úr Jézus életének legfőbb állomásait: „Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, és fölvétetett a mennybe.„  Igaz, hogy a feltámadás utáni eseményeknél jobban elidőzik, majd szóba hozza Jézus ígéretét, hogy elküldi a Szentlelket, és rögtön rátér arra, hogy: „miután ezeket elmondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták.„ Mindez az Egyház tapasztalat, a mi hitünk tapasztalata is.

Mindannyiunk számára ismert, hogy az Úr Jézus mi mindent tanított, és hogyan tanított. A Szentírás lapjain keresztül, az Egyház tanításában mindez hozzánk is eljutott. A Szentségek közvetítésén keresztül részesülünk mindabban a kegyelmi ajándékban, amelyet Jézus kereszt halálával, szenvedésével és feltámadásával számunkra kiérdemelt. Úgy ahogyan az apostolok szeme elől felhő takarta el és többé nem láthatták Jézus személyét, mi is csak a hitünk segítségével találkozhatunk vele és tapasztalhatjuk meg működését közöttünk.

        Tudatosítanunk kell magunkban azt a tényt, hogy ugyanannak a missziós Egyháznak vagyunk a teljes jogú tagjai, mint az apostolok. Igaz, hogy az apostolokat is angyalok figyelmeztették, hogy ők nem a befejezés-, hanem a kezdet tanúi és munkatársai: „Miközben feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi állt meg mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment.” Így ébredek rá az apostolok a küldetésük fontosságára és így indultak el a Szentlélek segítségével az Úr Jézus által kijelölt úton.

        Erről olvastunk az evangéliumi részben: „Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.” Az Egyház az angyalokhoz hasonlóan figyelmeztet bennünket, hogy teljesítsük keresztény küldetésünket, amelynek fontos tartozéka a tanúságtétel.

Van aki ezt a Jézusi küldetést az imában tudja  a legjobban teljesíteni, más a tanításban, az igehirdetésben, vagy a jótékonykodásban találja meg azt a területet, ahol személyre szabottan tudja teljesíteni Krisztus missziós parancsát. Keresztényként ma nekünk kell arról tanúskodnunk, hogy létezik több is, mint a kézzel fogható földi cél és földi feladatok. Hogy nem csak kizárólag az tartozik a valósághoz amit fizikai szemeinkkel magunk körül látunk s tapasztalunk. Ma nekünk kell tanúságot tennünk arról, amiről szent Pál beszél, hogy: „milyen mérhetetlenül nagy az Isten hatalma rajtunk, akik hiszünk.”